Irányítsd az életed!

**Yvain** Vas. Aug. 10, 2008 1:17 am

Ne várd a csodát! Sorsod irányítója egyedül csak te vagy!

Ebben a pillanatban csak az számít, amit most gondolsz, hinni s mondani készülsz.
Ezek a gondolatok és szavak fogják formálni a jövődet!

Meditáció

Reggeli meditáció:

Hunyd be a szemed és nézz felfelé a szemhéjad mögött, 20 fokos szögben.

Most lassan, kb. 2 másodperces időközökkel - számolj vissza 100-tól 1-ig! -

Eközben figyelj a számolásra, s már az első alkalommal Alfában leszel. 7 hétnyi gyakorlásra van szükség, hogy mélyebb Alfa szintre juthass. Alkalmazd a számolást 10 reggelen keresztül.

Ezután már csak 50-től, majd 25-től, 10-től, s legvégül 5-től számolj visszafelé 1-ig. 10-10 reggelen keresztül.

Már az első alkalomtól kezdve, amikor az Alfa szintre mész, mindig ugyanazt a módszert alkalmazd az Alfából való kijövetelre!

Gondolatban azt mondjuk: 1-5-ig számolva lassan kijövök, teljesen ébren, és jobban érzem majd magam, mint ezelőtt.

Két utat gyakorolj tehát majd be: az egyikben eljutsz a szintedre, a másikon pedig kijutsz onnan.

Napközben: ülj egy kényelmes székbe vagy ágyra úgy, hogy talpad a földhöz simuljon! Kezed tedd ölbe és tartsd lazán! Ha úgy kellemesebb, akkor keresztbe is teheted a lábad, vagy törökülésben is ülhetsz. Fejed tartsd kiegyensúlyozva, ne lógasd! Most figyelj először egyik, majd másik testrészedre, hogy tudatosan ellazítsd az egész tested! Kezd a bal lábaddal, folytasd a jobbal, és így tovább, amíg el nem éred a torkod, az arcod, a szemed, s legvégül a fejed tetejét.

Most szemelj ki egy pontot kb. 45 fokkal a szemmagasság felett a mennyezeten vagy a szemközti falon. Addig nézz folyamatosan erre a pontra, míg szemhéjad kissé el nem nehezül, s ekkor hagyd, hogy lecsukódjon! Sámolj visszafelé 50-től 1-ig. Gyakorold ezt 10 napon keresztül, majd újabb 10 napig 10-től 1-ig számolva, ez után pedig 5-től 1-ig! Mivel ezután a gyakorlat már nem korlátozódik a reggelekre, érdemes naponta kétszer-háromszor kb. 15 perces meditációt végezni.

A legelső pillanattól kezdve, ahogy elérted a meditációs szinted gyakorold a vizualizálást, a képi megjelenítést. Ez kulcsfontosságú az Agykontrollban. Minél jobban tudsz vizualizálni, képet megidézni, annál erősebb hatásokra számíthatsz az Agykontroll során.

Első lépésként: hozz létre egy képzeletbeli képernyőt. Mint egy mozi nagy vetítővászna, de azért ne töltse ki teljesen a képzeleted látóterét! Ne közvetlenül a szemhéjad mögé képzeld, hanem kb. két méterrel magad elé. Bármire koncentrálhatsz, mindig erre az ernyőre vetítsd majd ki! És most vetítsd ki rá valami megszokott egyszerű dolgot, pld egy almát v. körtét.

A fontos az, hogy valahányszor a szintedre mész csak egy képnél maradj, de ez legyen minél valószerűbb, háromdimenziós, teljesen színes és részletes! Semmi másra ne gondolj!

Irányítsd az életed: most mielőtt a szintedre mész, gondolj valami kellemes dologra - akármilyen hétköznapi dolog lehet -, ami tegnap vagy ma történt veled! Gondolatban röviden tekintsd át újra, majd mélyedj el alaposan a szinteden, és vetítsd az egész eseményt a képzeletbeli képernyődre! Mit láttál, szagoltál, hallottál és éreztél akkor? - Részletesen gondolj vissza!

Ha tudomásul veszel néhány nagyon egyszerű szabályt, akkor a képzeletbeli esemény valóra válik!

I. Szabály: Vágyj nagyon arra, hogy az esemény bekövetkezzék!

II. Szabály: Hinned kell abbanm, hogy az esemény bekövetkezhet!

III. Szabály: El kell várnod, hogy az esemény bekövetkezzen!

(José D' Silva: Agykontroll)

dormi Vas. Aug. 10, 2008 10:36 pm

Kedves Yvain!
Amint látod, végre regisztráltam. Köszönöm, hogy feltetted a gyakorlatot. Azóta megfogadtam a tanácsod és elolvastam a könyvet. Megpróbálom követni az instrukciókat. Ha nem bánod, örömmel venném, ha példát is irnál, neked hol, és hogyan működött. Szerintem ez mások számára is tanulságos lenne. Gondolom tudod ki vagyok. Ha megtanulom kezelni az oldalt, akkor bemutatkozom a többieknek is.
Ölellek, itt most "Dormi"

**Yvain** Szer. Aug. 13, 2008 2:56 am

Amit tudnunk kell!

Nincs ember, nincs hely és dolog, amelynek hatalma lenne felettünk, mert elménk egyedüli irányítói mi vayunk!
A múltnak nincs hatalma felettünk! A múltnak egyszer és mindenkorra vége.
Most már nem változtathatunk rajta. (Egyedül ezt a pillanatot élhetjük meg.) De még most is módosíthatunk a róla alkotott képünkön. Balgasság azért büntetnünk magunkat a jelenben, mert valaki annak idején megbántott!
Engedjük el végre a múltat. Hagyjuk, hogy az emlékek csak emlékek legyenek. Amint elvágtuk az érzelmi köteléket, szellemi képességünk teljes birtokában élvezhetjük a jelent, és tetszés szerint alakíthatjuk a jövőnket.
Ha békét, harmóniát és egyensúlyt teremtünk elménkben, meg is fogjuk találni azokat életünkben.
Amit magamról és az életről gondolok, bekövetkezik. Amilyennek magamat és az életet látni szeretném, valóra válik.
Ha bízunk képességeinkben, ha szeretjük és elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, akkor életünkben minden sikerülni fog, hiszen az élet minden pillanata apró csodákat tartogat.
Szüleink: mindnyájan áldozatok áldozatai vagyunk, s ők nem taníthattak meg bennünket olyasmire, amit maguk sem tudtak. Ha az édesanyád, vagy az édesapád nem tudta, miként szeresse önmagát, hogy is taníthattak volna meg, hogy szeresd önmagadat. Ők mindent tőlük telhetőt megtettek, hogy úgy éljenek, miként azt tanulták.
Magunk választjuk szüleinket. A leckét, amelyeket tanulunk, tökéletesen egybevágnak szüleink gyengéivel.
Születésünk: Mi döntünk úgy, hogy emberi testet öltve földre szállunk. Megtanulunk egy bizonyos leckét, amely előrevisz minket lelki fejlődésünk pályáján.
Nemet, fajt és hazát választunk magunknak, majd megkeressük azt az emberpárt, aki elént fogja tartani a magunkkal hozott mintát, amelyen dolgoznunk kell földi létünk során.
Mi választottuk szüleinket, mert megfeleltek arra, hogy általuk teljesítsük be küldetésünket.
Ebben a pillanatban csak az számít, amit most gondolsz, hinni s mondani készülsz. Ezek a gondolatok és szavak fogják formálni jövődet.
Rosszindulatú emberek: eltorzult énképed vonzza őket. Ha megváltozatod gondolkodásmódodat, békén hagynak, s valaki mással teszik majd ugyanazt. Többé már nem vonzod őket.
Azt a személyt kell először útjára bocsátanod, akivel a legkevésbé tudsz elnéző lenni! Megbocsátáson lemondást és felszabadítást értek. Semmi köze az elnéző magatartáshoz. Egyszerűen annyiban hagyjuk a dolgot! Nem kell tudnunk, hogyan bocsássunk meg, elegendő maga a szándék!
Vegyük tudomásul azzal, hogy amúlt egy eseményén rágódunk - bármi történt is, bármilyen rettenetes volt is az-. csak magunknak okozunk fájdalmat. "Ők" akik megbántottak minket Cseppet sem izgatják magukat!
Ha szereted és becsülöd magad, bizalommal fordulsz az emberekhez, elnyered jutalmadat: elmédben rend lesz, több barátra teszel szert, új munkahelyet találsz, rendeződnek életkörülményeid.
A gyermekeknek: a kisbabáknak nem kell azon fáradozniuk, hogy tökéletessé váljanak, hiszen már azok, és úgy is viselkednek, mintha tudnák ezt... A csecsemők belehalnak, ha nem kapnak szeretetet. Mihelyt felnövünk, megtanulunk szeretet nélkül élni, de a kisbabák erre képtelenek. Ők testük részeit egyformán szeretik... De attól a perctől fogva, amikor hallgattunk a felnőttekre, akik már megtanultak félni, megtagadtuk saját nagyszerűségünket.
Ha a gyermek azt hallja tőlünk, hogy nagyon szeretjük és aggódunk érte, hogy szépnek és okosnak tartjuk őt, bátorítjuk próbálkozásait, megnyugtatjuk, nem baj, ha tanulás során hibákat ejt- és bíztosítjuk afelől, hogy bármi történjék is, ránk mindig számíthat-, az eredmény láttán csak kapkodjuk a fejünket.
Mindnyájunkban ott bujkál egy hároméves gyermek, és mi többnyire kiabálunk vele.
Ha beléd sulykolták a bűntudatot a soros bűnbak mindig te leszel. Olyan ember válik belőled, aki akkor is elnézést kér, ha levegőt vesz. Ha folyton alázatra intettek, örökké a sor végén fogsz kullogni.
Ha boldogan szeretnénk élni, meg kell őriznünk optimizmusunkat. Ha sikereket akarunk elérni, hinnünk kell képességeinkben. Ha szeretere vágyunk nem vezérelhet bennünket a gyűlölet. Ami sugárzik belőlünk, amit hangoztatunk, hasonló formában visszajut hozzánk.
Ha értékrendemben alábecsülöm magam, egyik magatartásformám a halogatás lesz. A cselekvés elodázása szintén meggátolja az embert állítólagos célja elérésében.
Munka: sok ember van, akinek pont az kell, amit tőlem kaphat!
Bármilyen idős az ember, mindig nkivághat egy új karriernek, hát még, ha kedvtelésből teszi.
Kutasd fel az összes el nem felejtett igazságtalanságot, majd mondj le róluk végérvényesen!
Az igazán fájó emlékeket csak kitartó munkával tudjuk eloszlatni, míg nem egy napon hírtelen örökre nyomuk vész.

(Louise L. Hay: Éld az életed c. könyvéből)

Sokáig nem mindennel értettem egyet a fent leírt "tanításokból"! Sok elmélettel hetekig vitába szálltam. Úgy éreztem a saját életem az ellenpéldája, mindannak, ami itt le van írva!

Louise L. Hay mondatai azonban már az első olvasás után is tovább éltek bennem. Befészkelték magukat az agyam leghátsó szegletébe is! Nem lehet nem gondolni rájuk és egy idő után azt veszed észre magadon, hogy mindent elkövetsz annak érdekében, hogy úgy élj, ahogy ezt az írónő saját élettapasztalatán keresztül tanácsolja az olvasóinak!

Már tíz éve is van annak, hogy a könyvét elolvastam, mégsincs olyan nap, hogy ne gondolnám végig azokat a tanításait, amelyekben abban leírtakra!Pro- és kontra érveltem, míg teljes egészében rá nem jöttem, hogy a könyv minden szava igaz gyógyszere a lelkemnek!

Nap, mint nap megingok, hiszen a legtermészetesebb emberi érzelmek kavarognak bennem is ugyan úgy, mint bármelyikünkben! De ez a kis gépelt oldal mindig ott van a zsebemben emlékeztetőül, hogy csak és kizárólag én irányítom a saját életemet és ha kiengedem a kezemből az életem irányítását és másoknak adom át a "kormányt" nem csodálkozhatom azon, hogy félresiklik az életem!

A gépelt papír másik oldalán ott van a Reggeli meditáció, amit szintén megosztottam veletek.

Bár már felnőtt vagyok és magam is szülő, mégis édesapám a mai napig is kislányomnak szólít! Gyermekként és felnőttként is úgy éreztem, hogy szüleimtől értek igazságtalanságok. (Ki ne melengetne a keblén régi sebeket a gyermekkorából...) Ez az érzés aztán hosszú évekre megmérgezte az életem! Míg el nem olvastam a fenti sorokat.

Ma már én is szülő vagyok és bizony akármennyire szeretnék jó szülő lenni, nap, mint nap követek el hibákat! S ekkor rájöttem, én sem tudom teljes bizonyossággal olyan dolgokra megtanítani a gyermekemet, amire a szüleim a legjobb szándékuk mellett sem tudtak megtanítani engem, hiszen őket sem tanította meg rá senki.

Azóta gyermekkorom sérelmei már nem mérgezik a lelkemet. Ma már nem keresek választ a miértekre. Repül az idő és addig szeretném még átölelni az édesapámat és éreztetni vele, hogy szeretem, amíg megtehetem!

Boldogan tudok mosolyogni az édesapámra, mert azóta számtalanszor bebizonyosodott ennek a tanításnak az igazsága! Inkább a valóban szép emlékeket igyekszem megőrizni és ezekkel az emlékekkel a lelkem ma már gazdagodik.

(A szerkesztő gondolatai.)

Ajánlott tartalom

Irányítsd az életed!

Irányítsd az életed!

Agykontroll

Re: Irányítsd az életed!

Re: Irányítsd az életed!